1924. szeptember 28-án születtem. 19 éves voltam, amikor szüleimet megölték. 1946-ban költöztem Kiskunhalasra. 1964-től 1996-ig, 31 éven át gyógynövény felvásárlással foglalkoztam, bár az eredeti szakmám varrónő volt. Először is meg kellett tanulni a gyógynövények fajtáit és levizsgázni belőle. Kaptunk könyveket, amik ismertették a gyógynövények fajtáit és a hatásukat. A Dózsa György utca végén, ebben a házban volt a felvásárló és bevásárló hely. Biciklin, lovas kocsival, majd később autóval hordták ide a gyógynövényeket. A Herbárián keresztül én az ÁFÉSZ-nek voltam felvásárlója. Az ÁFÉSZ-től a teljesítmény lapján jutalékot kaptam a nyári hónapokban, télen pedig a szappanüzemben, mint szappankészítő dolgoztunk. 61 évesen, 1996-ban mentem nyugdíjba. Ezt követően meg is szűnt Halason a gyógynövénygyűjtés. Pedig ma is meg lehetne belőle élni, de sajnos ma már senki nem vállalja, senki nem szervezi meg a gyógynövénygyűjtést. Régen is a romák, a parasztok és diákok, még az orvos-gyerekek is gyűjtötték. Ma is folytatni lehetne.

Vásároltunk bodzavirágot, hársvirágot, cickafarkot, ökörfark kórót, ezerjófüvet, japánakác virágot. Gyűjtöttük a leveleket és gyökereket is. Maszlaglevelet, amit külön padláson kellett szárítani, volt még keskenylevelű és széles levelű útifű. Szappangyökér, pirosító gyökér voltak a leginkább keresett gyökérfajták. A szappangyökeret meg kellett hámozni és megszárítani. A bogyók közül a galagonya bogyót, anyarozs, kamilla és mákgubó volt legtöbb. Az anyarozst külön termelték, amiből fájdalomcsillapítókat készítettek, a Vörös Október Tsz-ben például leszerződtünk az anyarozs termelőkkel, de nyaranta a diákok is gyűjtötték és biciklin hozták az anyarozst. Akkoriban sokat a gyógynövénygyűjtésből éltek, emellett pedig napszámba jártak. Begyűjtöttük ezeket a gyógynövényeket, zsákoltuk, szárítottuk. Nagyon munkaigényes volt, mert nyaranta sokszor kellett forgatni a növényeket. Naponta 25-ször is fel kellett mennem a padlásra. Csak úgy tudtunk szép árut produkálni, ha jól szárítottuk őket. Egy időben a barackmagot is gyűjtöttük, sokszor 10-15-en válogatták, törték a magot itt az udvaron. Az ÁFÉSZ megbízása alapján én fizettem az embereket. Az édesipari gyárak a barackmagot mandula helyett hasznosították, mi pedig télen a héjával tüzeltünk, nagyon jó meleget adott.

Szűcs Károly