Már az öregapám is halasi volt. Református és földműves. Temesvár megyéből származtak az őseim. Apám bátyjai még kijártak Temesvárra, Nagyajta is ott van a közelben.  Nyolcan voltunk testvérek, én második gyerekként, 1928-ban születtem. Mindig nagyon szerettem dolgozni. Már öregapámnak is volt cséplőgépe. Egy vagon hízóért hozták Németországból, de ehhez 17 munkás kellett. Itt a homokokon csak ilyen kisfajta, lóval húzatós cséplőgépek voltak. Apámnak már három ilyen cséplőgépe volt Tázláron, ebbe csak negyed kévénként lehetett engedni.

Ide, Bodoglárra jártam iskolába, mindjárt a kövesút mellett. Ez tanyasi iskola volt, elsőtől hatodikig tanítottak bennünket. Vágó Erzsébet volt a tanárom. Halasról járt ki Róna Ernő, az igazgató. A gyerekeket akkoriban máképp nevelték. Az iskolában, ha hittanból  valaki jó volt, akkor a történelem, vagy a földrajz nem volt érdekes.  Én Ván Béni bácsinál konfirmáltam. Akkor minden gyerek kapott egy bibliát. Mikor bejött a kommunizmus, rögtön megszűnt a hittan. Itt lett elronva az egész.

Az apámnak gulyás volt és mindig tartott legalább 15-20 marhát, de 150 holdja és négy ökre is volt. Mindig cselédet fogadott melléjük a rokonságból vagy az ismerősök közül, de sokat segítettek a gyerekek is. Én hamar kimaradtam az iskolából és béres lettem. Már nyolc éves koromtól szeptemberben a négy ökörrel én szántottam, vetettem.

Itt azon múlott minden, hogy a jószágot szeretni kő. Én gyerekként a marha bolondja volta. Az apámnál tanultam be a szakmát. De hamar kitanultam a lovak feljavítását is. Később felcsaptam lókupecnek, mert nyakra, fejre, lábra meg tudtam őket erezni. A vásárban kinéztem magamnak a jócsontú lovakat, azoknak a szőre már elárulta mi a bajuk. Nem sokért megvettem őket, hazahoztam, megereztem őket, és két hét múlva már rájuk sem lehetett ismerni. A nyakukon az ütőeret nyitottam meg és a tört vérüket engedtem ki.  Az erezés után bolthajtásra folyt a vér, majd a nyakon eloldottam a szorítókötelet és tájgyökeret tettem a sebre. A tájgyökér itt a közelben, vizenyős helyen termett.  Volt olyan, hogy a ló az erezés után pár perc múlva már felugrott. Sokszor mások lovait is feljavítottam. Nem kéretem semmit, de elfogadtam, ha adtak egy liter bort, vagy száz forintot. Az állatorvos sokszor mondta, hogy én rontom a boltját. Volt olyan eset, hogy az állatorvos nem tudott mit kezdeni a lóval, elhozták hozzám és én meggyógyítottam.

Bérlőnek jöttem ide, ebbe a tanyába. Halasi Származású volt ez a Baki-gazda.  A bérleten kívül mindig elmentem neki szántani segíteni. Itt nagy szemű homok van, állatok tartására való.  Én egész életemben lovat, marhát, birkát és disznót tartottam. Persze a tanyaudvarban mindig voltak tyúkok is. Akkor úgy ment a piacozás, hogy egyik héten az egyik kocsija vitte a piacra a tejet meg a tojást, a másik héten pedig a másik vitte a szomszédokét. Mostanra úgy elromlott minden, hogy már senki nem akar a másiknak segíteni. Tagja voltam a Kisgazda Pártnak. A kommunizmus alatt ezért üldöztek bennünket, de később együtt kellett működni a termelő szövetkezettel. Máig tartok disznót marhát és birkát. Nyolcvanegy évesen is minden nap dolgozom.

Szűcs Károly